Multikulturalizmus,
internacionalizmus, globalizmus. Ez az úgynevezett „mainstream”, a fő vonulat, a
meghatározó csapásvonal. Viszont ezzel egy időben a mellékvágányok is
sokasodnak mintegy ellenpontozva a kulturális összemosódást. Az egyedi, a nem
uniformizált, a hagyományos ismét keresett, sőt egyre inkább.
Erdély. Vagy, ahogy a külföldiek
ismerik; Transylvania a mi unikumunk. S hogy miért éppen Draculát ismeri
mindenki? Mert erdélyi, mert tipikusan magyar, és mert a külföldiek számára
Erdély Dracula nevével fémjelzett. Dracula nem más, mint egy hívószó. Ám ne a
véres, elrettentő mesékre gondoljunk mi sem, hanem az erdélyi hagyományokra.
Felejtsük el a Draculáról szóló
mendemondákat és mítoszokat. Koncentráljunk csupán a hagyományokra. Arra, amit
ismer a nagyvilág belőlünk, és amit szeretnénk, hogy megismerjen. A Dracula név
segítségével jobban megragadható egy külföldi számára mindaz, ami a „magyarság”
kifejezés mögött rejtőzik. A házi jellegű ételek, a finom és különleges
Erdélyből hozott pálinkák és nem utolsó sorban a házigazdák vendégszeretete.
Szerencsére egyre többen tudják,
hogy a magyar étel nem csupán paprika és gulyás, annál jóval több és gazdagabb.
A Dracula tulajdonosának és
vezetőjének, Kőrössy Balázsnak a gasztroművészete is túlmutat az
agyonreklámozott hungarikumokon. Erdélyi származású, képzett szakács. Na, nem
itthon képzett, hanem hivatalosan Marosvásárhelyen és nem hivatalosan,
Nagyszalontán, a szülővárosában.
Balázst ismerem már egy ideje.
Sokat mesélt nekem. Nyílt tekintetű és a szíve hatalmas, ahogy a
szakácstudománya is. Az ételhez fűződő viszonya öröklődött a családjukban.
Ebben a közegben nőtt fel. Kisebb főzőversenyeken már egész fiatalon is
sikeresen indult és nyaranként gasztronómiai táborokba járt a Fekete-tenger
vidékére, ahol neves séfektől tanulhatott. Hajtotta a gyakorlat tudásvágya.
A szakácsmesterség magától
értetődően a vérében lüktetett, de még így is úgy érezte; van mit tanulni a
mesterségből. Fáradhatatlanul utazott a világban, hogy megismerjen minden apró
fogást és trükköt, amitől az étel igazán felejthetetlenné válik. Megjárta
Spanyolországot, Mallorcát. Megfordult Kanadában, Torontóban. Észak-Afrikába
közel húsz alkalommal látogatott el, ahol felkapott hotelek séfjeivel cserélt
szakmai tapasztalatot. Kapott állásajánlatot is, de a szíve ismerős tájra
húzta.
Visszatért a Fekete-tengerhez,
ahol két saját éttermet vezetett. Ebből az egyik igazi hangulatos különlegességnek
számított; Mamaián, a konstancai lagúnánál egy használaton kívüli halászhajó.
Ez szezonálisan működött, de akkor viszont éjjel-nappal. Télen, szezonon kívül
pedig Balázs tovább járta a világot, hogy új ismereteket szerezzen.
Elsajátította sok nemzet konyháját, a tengeri herkentyűkre külön figyelmet
fordítva. A Bárka étterem pályafutásának végül stílusosan a tenger vetett
véget; áradás vitte el a hajót.
Balázs 2003-ban érkezett meg
Budára, a Horváth Kertbe. Itt dolgozott egy ideig, majd komolyabb feladatot is
elvállalt; három éttermet üzemeltetett egyszerre. Ez viszont még mindig nem az
volt, amire igazán vágyott.
Ezek után érkezett meg Balázs a Draculába, pontosabban akkor még The
Dog’s Bollix pub & grill nevű ír étterembe. A frissen megnyitott, alig egy
hete üzemelő étteremben, fél év elteltével már társtulajdonos, majd hamarosan
egyedüli cégtulajdonos vált a szakácsból. Ezzel együtt a hely elnevezése is
megváltozott; megszületett a Dracula
Restaurant & Pub.
Itt felismerik a vendéget, ha másodszor tér be és igyekeznek
az ízlését kiismerni, valamint minél jobban kiszolgálni. A menü folyamatosan
változó, ami a séf kedvétől, a szezontól, no meg az aktuális ünnepkörtől függ.
Nincs két egyforma nap és ez egyedivé teszi a helyet. A heti menü megfizethető,
minőségi és jókora adag. Ha úgy kívánjuk, esténként nézhetünk a kivetítőn
filmet, mint egy valódi underground filmklubban, de szervezhetünk bulikat is
karaokéval, ugyanakkor csendes, beszélgetős összeülést is tarthatunk a
különteremben. Ezért ha akarjuk, a Dracula
komoly, öltönyös hely üzleti megbeszélésekhez, de zártkörű bulik helyszínévé is
átalakulhat.
Az étterem az ismerősség közegét
adja. Azt a jól eső érzést, hogy tényleg fontos a véleményem, fontos vagyok én
mint vendég és fontosak ők is; a séf és a kollégái, mert nélkülük nem ilyen
lenne ez a hely.
Elérhetőség:
1054. Budapest, Széchenyi utca 14.
